Ünnep volt a tegnapi nap, hiszem valami véget ért és valami új kezdődik. A 90 naposnak búcsút intek. 🎉
Összegezve ez a három hónap arra tanított meg, hogy a saját határaimat megismerjem. Tovább nem szeretném csinálni, mert a szétválasztó diétának megvannak a maga hátrányai és előnyei is.

Az, hogy minden nap csak egyfajta ételt fogyasztottam, garantálta, hogy az ember nem eszik össze semmit, ami lassan szívódik fel. Persze a mennyiségek is kisebbek lettek. Ugyanakkor ott volt a csalfa szénhidrát nap (igen, a keményítő is az…), ami pont arra jó, hogy legálisan vétkezzen az ember.
Többször írtam, hogy már nem kívánom a tésztát. Így a kenyér után ez is száműzve lesz. Mostantól minden nap a zöldség/gyümölcs/hús kombó dominál majd. Pár hét, és kiderül, hogy muzsikál.

Na de ami eddig titok volt: volt egy saját „indikátorom”, ami megmutatta, hogy mikor léptem túl a limitet. Ez nem más, mint egy 14 napos mozgóátlag. Ha napi súlyom nem volt legalább 1,2 kg-mal az előző 14 napi átlag alatt, akkor tudtam, hogy valami félrement. Pont azokban az időszakokban csúsztak le a plusz fagyik, kekszek, rudik, sajtocskák. 😅 Ha ezek nincsenek, most biztosan 3–5 kilóval lejjebb lennék.

Nem vagyok elégedetlen – sőt, tényleg öröm, ahol most tartok. De ennyi önirónia jár magamnak.

Tegnap a nagy ünneplés tojásrántottával, avokádóval indult, majd sonka, saláta, uborka következett, estére pedig olyan virsli, amilyet már rég nem ettem. Szinte kolbász volt. 🌭
Mindezek mellett egy korábban beharangozott dolog is folytatódott. Nem elkiabálva, de szerintem jól sikerült. Egy-két hét, és kiderül.

📊 Teljesítve: 40,6%
🎯 Cél: –5300 dkg
✅ Eddig leadva: –2190 dkg
📆 Heti mérleg: –160 dkg
⏳ Hátralévő: 3110 dkg

😏 Tanulság: ha már ünneplünk, akkor legalább olyan virslivel, ami majdnem kolbász. Így legalább elmondhatom, hogy a diétám közben gourmet élményekkel is gazdagodtam.